Hogyan tudunk jól működő mennyezetfűtési, -hűtési rendszereket létrehozni? II. (VGF&HKL – 2022.10)
Kihasználni a betonfödémet
A mennyezethűtési/-fűtési rendszerünk létrehozásához épületgépész tervezővel együttműködve, a helyiségek hőszükséglet-számításának, téli/nyári hőmérséklet-igényének, az előremenő és visszatérő vezetékünk hőmérsékletének és egy, más szakágakkal precízen egyeztetett mennyezettükörnek a birtokában elkezdhetjük átgondolni, hogy milyen típusú épülethez melyik rendszer az ideális.
Új építésű, betonfödémmel rendelkező épületek (családi házak, társasházak, hotelek, kórházak, közintézmények, irodaépületek stb.) esetén a legjobb és leggazdaságosabb megoldás a betonfödémbe épített rendszerek használata. Lehetnek természetesen kivételek, mint például azon irodaépületek, ahol gyakori igény a válaszfalak áthelyezése, beépítése/megszüntetése a bérlő részéről, vagy nagy belmagasságú aulák, várócsarnokok, ahová más megoldás ideális, de alapvetően ezen épülettípusoknál a betonfödém kitűnően alkalmas a hűtési/fűtési rendszerünk elhelyezésére.
A „betonmag” (épületszerkezet) temperálás a betonfödém hőtárolóképességével éri el a hűtési/fűtési funkcióját. Szinte minden rendszer 20×2,0 vagy 20×2,25 csőmérettel dolgozik, ami a födémben található két vasalás réteg közé, a betonfödém magasságának középső rétegébe helyezi a fűtési, hűtési csőregisztereket. Ezt a rendszert a lassú reakcióidő, a gyengébb energiahatékonyság, a nem feltétlenül a kívánt helyiségbe leadott hűtési/fűtési teljesítmény, valamint sérülés esetén a nehéz javíthatósága miatt egyre ritkábban alkalmazzák.
A betonfödémbe épített felületközeli rendszerek közvetlenül a zsaluzatra, a födém alsó vasalása alatt kerülnek kialakításra. Reakcióidejük gyors, a kívánt helyiségben adják le teljesítményük nagy részét minimális hőveszteséggel, és sérülésük esetén javításuk viszonylag egyszerű. Egy szó, mint száz, a „betonmag” temperálás minden problémáját kiküszöböli. Mivel ez a rendszer ideális, így több csőrendszergyártó is kínálja hazánkban is. Nézzük meg, hogyan tudunk különbséget tenni ezen rendszerek között!
A rendszerbe épített cső anyaga és átmérője alapján
Amennyiben a cső anyagát vizsgáljuk, mindenképpen előnyös a PEXa, vagy ötrétegű PE-RT II. típusú csövek alkalmazása. Az utóbbinál a belső PE-RT réteg varratmentes, kitűnően ellenáll valamennyi hűtő- és fűtővízzel szemben, a diffúziómentességet a középső EVOH réteg biztosítja, míg a külső PE-RT fedőréteg ellenáll az építési vegyszereknek, UV-stabilizált és mechanikai védelmet nyújt a középső diffúziómentes EVOH rétegnek. Kerüljük a diffúzióvédelem nélküli csöveket, vagy az olyan háromrétegű csövet, amin a diffúzióvédelmet biztosító réteg a fedőréteg. Ez a fedőréteg ugyanis a felette folytatott vasszerelés, majd betonozás során könnyen megsérülhet, és rendszerünk oxigéndiffúzió elleni védelme így károsodik.
A csövek átmérője gyártónként jelentősen különbözik. Van, aki 10, 12, 14 mm-es csöveket 10-es, 7,5-ös távolságban fektet, és van, aki 16 mm-es csőátmérőt használ 15-ös fektetési távolsággal. A 16-os csőátmérőnek rendkívül sok előnyét ismerjük, így ezt ajánljuk figyelmükbe. A kisebb ellenállás miatt a hidraulikai értékek jóval kedvezőbbek, így például a szivattyún jelentős megtakarítást érhetünk el. A 10-es, 12-es, 14-es csőregisztereket vagy Tichelmann-elv szerint egy 20-as bekötővezetékhez csatlakoztathatjuk, ahol ügyelni kell arra, hogy a körök mérete 15%-nál nagyobb mértékben ne térjen el egymástól, vagy a max. 3,5-4 m2 hűtőregisztereket egyenként kötjük be az osztóba.
Az első esetben nehezebb elérni a mennyezet minél jobb felületi kihasználását, míg a második esetben a sok bekötővezeték és osztó-gyűjtő nagyon megdrágítja a rendszert. A 16-os csőregiszter mezők sorba is köthetőek, nincs szükség más méretű bekötővezetékre, így a gyakran sehol se kapható 20/10/20, vagy 20/12/20-as T idomra sem. Egy 10-es csőből 10-es osztástávolsággal 3,5-4 m2 fedhető le, míg a 16-os cső 15-ös osztásban fektetve 16-18 m2-re elegendő.
A 10-es, 12-es csövek nagyon sérülékenyek, ami az 1,1 vagy 1,2-es falvastagságuknak is köszönhető. Mivel ez a rendszer az alsó vasalás alá kerül, így vasszerelők dolgoznak a csövek felett, majd jön a betonozás, ahol a vékonyfalú csöveken egy-egy magasabbról ráejtett tűvibrátor is jelentős sérüléseket okozhat. A 16×2,00-es méretű csőnél ezek a veszélyek nem állnak fenn.
Szállít-e méretre előregyártott hűtő/ fűtő modulokat (regisztereket) a csőgyártó, és milyen szolgáltatást biztosít?
A felületközeli bebetonozható mennyezethűtések/fűtések esetén három módszer közül választhatunk a kivitelezés során. Az építkezés helyszínén a tervek alapján fémhálóra rögzítjük a csöveket a kiírt fektetési távolságban, majd távtartók beépítésével rögzítjük rendszerünket a zsaluhoz és kiépítjük a bekötővezetékeket. Ez a módszer rendkívül rugalmasan idomul az esetleges változtatásokhoz, de rendkívül időigényes is. A másik módszer már sokat gyorsít a beépítésen, mert a megfelelő hűtőmodulokat a kivitelező előre legyártja a telephelyén, az építkezésen pedig csak kiméri a helyét, lehelyezi, rögzíti azokat, majd kiépíti a bekötővezetéket. A leghatékonyabb, leggyorsabb módszer a csőgyártótól méretre előregyártott modulok megrendelése az építkezésre, amivel naponta 5-600 m2-t tud egy 5 fős gyakorlott csapat kivitelezni. Ezt a szolgáltatást csak néhány csőgyártó tudja biztosítani, akik az építkezésre méretcímkézve küldik a megrendelt modulokat, előregyártott kész hűtési egységeket. Ezen cégek nagy része a tervezőt is segíti, hiszen kiosztási rajzot készítenek a modulokról és bekötővezetékeikről, egészen az osztó-gyűjtőig, sőt hidraulikai méretezést is biztosítanak rendszerükről. Ajánljuk, hogy méretre gyártást és tervezői segítséget biztosító csőgyártót válasszanak!
A csőrendszer rögzítő/távtartó fejlettsége, a zsaluhoz való rögzítés gyorsasága, és a csőkötések biztonsága
Szinte minden rendszernél egy fém-, vagy műanyag hálóra rögzítik a csöveket, és külön műanyagsín vagy beton távtartók biztosítják a zsalutól való néhány centis távolságot. Egyedül egy osztrák rendszernél találták ezt úgy ki, hogy nincs rögzítőháló, hanem az összefogósínek egyben távtartók is. A többi rendszernél problémás egy korábban a terveken nem szereplő elektromos doboz kikerülése a hűtőcsövekkel, vagy esetleg a rögzítőhálójukkal, míg az osztrák gyártmánynál a rögzítősínből felfelé húzható ki a cső, s helyezhető arrébb egy másik rögzítőnútba. A rendszerek mindig rozsdamentes szögekkel, vagy kapcsokkal rögzítendőek a zsaluhoz. A folyamatot szintén felgyorsította az osztrák gyártó azzal, hogy a kivitelezőnek az építkezés idejére egy rozsdamentes kapcsot belövő gázpatronos készüléket ad költségmentesen bérbe. A csőkötések kialakítása nagyon különböző az egyes rendszereknél. A legfejletlenebb a csavaros/szorítógyűrűs kötés, ami lassú és nem nyújt kellő biztonságot. A toldóhüvelyes, vagy préscsatlakozások előírás szerinti szerelés esetén tökéletes biztonságot nyújtanak, de vannak gyorsabb megoldások ezeknél. A leggyorsabb és legegyszerűbb az osztrák gyártó PROtec csőkötése, aminél a kivitelezés technológiája nem rontható el, mert csak kalibrált csövet lehet beletolni, és a cső betolása után kész is kötés (nincs préselés, gyűrűfeltolás, stb.). Ez így hihetetlenül gyors, és 100% biztonságot nyújt. Az osztó-gyűjtőnél is alkalmazzák ezt, így nem kell fej felett órákig eurokónuszokat nyomatékkulccsal meghúzni, hanem nagyon gyors és egyszerű a felcsatlakozás.
Nézzük az árakat
Végül nézzünk egy olyan megoldást a menynyezetfűtés/-hűtés kivitelezésében, ami kifejezetten költséges új betonfödémek esetében. Ez a felújításoknál értelemszerűen alkalmazható, a mennyezeti betonra sín segítségével rögzített, majd vakolt rendszer. Itt általában 10-es, 12-es csőrendszereket alkalmaznak, hogy ne kelljen túl vastag vakolatréteget felvinni (tapadás, súly stb.). A megfelelő teljesítmény eléréséhez ezt minimum 10-es osztással teszik. Ezeket csak Tichelmann-elv szerint lehet bekötni, annak minden korábban már leírt hátrányával. A sínek betonfödémre rögzítése sokkal nehezebb, időigényesebb a végig fej feletti munka miatt, mintha a zsaluhoz kellene rögzíteni egy rendszert lefelé hajolva. A betonfödémbe tűzvédelmi okokból fém dűbellel, vagy belövőszeggel tudjuk rögzíteni a rögzítő sínt. Az előbbi nem csak drága, da nagyon lassú is (fúrás, tisztítás, beütés), míg a belövés lövésenként 60 Ft-ba kerül, amiből 20 db kell négyzetméterenként. Egy 200 m2-es mennyezethűtés rögzítése felületközeli betonfödémbe beépített technológiával 34 000 Ft, míg a sínes/vakolt utólagos rögzítéssel 240 000 Ft. Sokan próbálkoznak a sínek felragasztásával, de ez több mint veszélyes, hiszen itt a hűtés/fűtés miatt erős mozgások várhatóak különböző anyagokat vegyítve. A sínek rögzítése, a csövek bepattintása és bekötése után jön csak az igazi fekete leves, a fej feletti vakolás két rétegben. Elsőként a csövek síkjáig vakolnak, majd jöhet a vakolaterősítő háló, majd erre még egy cm vakolat. Összességében 2,5-3 cm vakolat felhordása történik, aminek költsége (anyag+munkadíj) kb. 8 500 Ft négyzetméterenként. A 200 m2-es példánál maradva, nem mindegy, hogy a rögzítéssel, vakolással még 1 940 000Ft plusz költség jön hozzá a hűtési rendszer bekerülési árához, szemben a másik rendszer 34 000 forintjával. A vakolt rendszer leadott hűtési/fűtési teljesítményben gyengébb, viszont komoly munkatöbbletet és drasztikusan nagyobb költséget eredményez, mintha hamarabb átgondolva a rendszer bekerült volna a betonfödém alsó vasalása alá, közvetlenül a zsalura rögzítve.
Írta: Kaszab Gergely
Megjelent: VGF&HKL – 2022.10
